Menü
Hírek
Programok
Kölcsey Kör
Interjúk
Keresztény Élet
Archívum
Keresztény Élet

Képviselők


Nemzeti Fórum országgyûlési képviselõi

(kattintson)

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért


Média
partnereink

Szövetségesek

Képviselõk

Szövetségesek

Szövetségesek

Képviselõk

Szövetségesek

Szövetségesek

2019. december 13. péntek
Történet | Képviselõk | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Nagy Dóra: Fa nélkül a levél
2019. február 19.

 

Olvasom, hogy Kanadában olyan kísérlet zajlik, amelynek nem fehér egerek az alanyai, hanem egy ország és a benne élõ emberek.

Olvasom, hogy Kanadában olyan kísérlet zajlik, amelynek nem fehér egerek az alanyai, hanem egy ország és a benne élõ emberek.

 

 

 

Az õrült tudós pedig az ország vezetõje, aki úgy véli, hogy a nagy haladásnak egyetlen akadálya van: a nemzettudat.
Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke úgy gondolja, hogy a modernség egyet jelent a nemzeti identitástudat kitörlésével. Nemzetállam nem létezik, elavult, abban nem tud mûködni a tolerancia. Egy nemzetállam nem tud elég haladó vagy liberális lenni. Kanada ebbõl nem kér, hiszen itt más az alap, nem a nemzet. Itt igazából csak él pár ember, aki valamiért egy irányba halad, de közös identitása nincs. Szerinte. Javasolnám, hogy Trudeau nézzen meg pár részt az Így jártam anyátokkal címû sorozatból, mert a kanadai Robin egészen más véleményen van.
Trudeau azonban nagyon progresszív és hipermodern, ezért csak a multikulturalizmust tudja elfogadni, úgy véli: az nagyon helyes, ha elsõ osztályos gyerekeket ismertetnek meg a homoszexualitás rejtelmeivel, vagy ha irányt mutatnak nekik, hogyan kell transznemûvé válni, és egyenesen ujjong, ha betér hozzájuk pár ISIS-harcos, aki a társadalom aktív részese lehet. Hát, igen, az aktivitásukról tényleg híresek.
A kanadai baloldal már ott tart, hogy a kisebbségek jogai követendõbbek, elõbbre valók, mint a többség akarata. A poligámiát is szívesen bevezetnék, hiszen az iszlám vallásban az megengedett, és egy rendes, befogadó társadalom mindent megenged, törvénybe iktat és elfogad. Mindent, kivéve saját nemzete véleményét és érdekeit. Kanadában például, ha valaki szót mer emelni az iszlám ellen, az gyûlöletbeszéd. Ebben a toleráns államban el kell fogadni, hogy a többségnek csöndben kell tûrnie és magáévá tennie azt, hogy õk bizony most progresszívek, nem pedig kanadaiak.
Hogy ez miért érdekes? Azért, mert nem kanadai jelenség. Lehet hivatkozni arra, hogy más történelmi gyökereik vannak, ezért másképpen állnak hozzá a nemzetállamhoz. Ez azonban nem igaz.
Az egy országban élõ emberek azonos alapokon nyugvó közösséget alkotnak, amit nemzetnek hívunk. Egy a kultúrájuk, a nyelvük, a történelmük. Ezt akarja feladni Trudeau és a hozzá hasonló, „modernségre” törekvõ politikusok.
Kezdik azzal, hogy átírják a tanterveket olyan címszóval, hogy érzékenyíteni kell a gyerekeket.
A nagy elfogadásban kiveszik a döntést a szülõk kezébõl, hogy a jövõ társadalmát képezõ felnõttek az általuk hirdetett értékrendet fogadják el. A társadalom egy-két százalékának igényei és kívánalmai felülírják a többség irányultságát és érdekeit. Ezt hívják õk demokráciának.
Lehetsz ebben a társadalomban bármi, ami akarsz, kivéve egyet: nemzetben gondolkodó, kritikus ember. Az nem megengedett. Minél inkább szélsõséges az életviteled és az életfelfogásod, annál jobb. Isten? Nemzet? Család? Ugyan már! Kinek kellenek ezek, amikor lehetsz „haladó” és „modern”? Lehet ezekre a dolgokra legyinteni. Lehet azt mondani, hogy ez nem mérvadó, homokba dughatjuk a fejünket, és megtehetjük, hogy minderrõl nem veszünk tudomást. Noha õk nagyon is figyelnek a kritikus hangokra. Mást se tesznek, mint megbélyegzik és démonizálják azokat a nemzeteket és egyéneket, akik nem értenek egyet a progresszív iránnyal. Persze mindezt a tolerancia és szabadság jegyében teszik.
Olyan ez a folyamat, mint amikor a betörõ bekopogtat az áldozatához, elmeséli neki, hogy nehéz gyerekkora volt, ezért úgy érzi jól magát, ha elveszi mások értékeit. Erre pedig Tolerániában nem lehet más a válasz, mint az, hogy szélesre tárják az ajtót és segítenek a betörõnek ellopni mindent, amit csak akar, sõt még be is csomagolják és ki is viszik az autóhoz a zsákmányt.
Trudeau és vele együtt az EU jelenlegi vezetõi is ezt csinálják. Belülrõl igyekeznek minden erõtõl megfosztani a saját népüket, miközben kitárják a kapukat, és azt mondják, hogy mindenki azt tehet az országban, illetve az unióban, amit csak akar. Mindenki, kivéve a saját nemzetüket. Így jön el a „haladó” államok gyarmatosításának kora. Ez ellen pedig most kell felvenni a harcot. Csak rajtunk áll, hogy az utánunk következõ nemzedéknek megmarad-e az öntudata, vagy eltûnik örökre. Álljanak itt zárásképpen Babits Mihály sorai, amelyek sosem voltak aktuálisabbak: „Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa, / mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, / mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, / mely ha fája kidõlt, sokáig õ sem él.”

Az õrült tudós pedig az ország vezetõje, aki úgy véli, hogy a nagy haladásnak egyetlen akadálya van: a nemzettudat.

Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke úgy gondolja, hogy a modernség egyet jelent a nemzeti identitástudat kitörlésével. Nemzetállam nem létezik, elavult, abban nem tud mûködni a tolerancia. Egy nemzetállam nem tud elég haladó vagy liberális lenni. Kanada ebbõl nem kér, hiszen itt más az alap, nem a nemzet. Itt igazából csak él pár ember, aki valamiért egy irányba halad, de közös identitása nincs. Szerinte. Javasolnám, hogy Trudeau nézzen meg pár részt az Így jártam anyátokkal címû sorozatból, mert a kanadai Robin egészen más véleményen van.

Trudeau azonban nagyon progresszív és hipermodern, ezért csak a multikulturalizmust tudja elfogadni, úgy véli: az nagyon helyes, ha elsõ osztályos gyerekeket ismertetnek meg a homoszexualitás rejtelmeivel, vagy ha irányt mutatnak nekik, hogyan kell transznemûvé válni, és egyenesen ujjong, ha betér hozzájuk pár ISIS-harcos, aki a társadalom aktív részese lehet. Hát, igen, az aktivitásukról tényleg híresek.

A kanadai baloldal már ott tart, hogy a kisebbségek jogai követendõbbek, elõbbre valók, mint a többség akarata. A poligámiát is szívesen bevezetnék, hiszen az iszlám vallásban az megengedett, és egy rendes, befogadó társadalom mindent megenged, törvénybe iktat és elfogad. Mindent, kivéve saját nemzete véleményét és érdekeit. Kanadában például, ha valaki szót mer emelni az iszlám ellen, az gyûlöletbeszéd. Ebben a toleráns államban el kell fogadni, hogy a többségnek csöndben kell tûrnie és magáévá tennie azt, hogy õk bizony most progresszívek, nem pedig kanadaiak.

Hogy ez miért érdekes? Azért, mert nem kanadai jelenség. Lehet hivatkozni arra, hogy más történelmi gyökereik vannak, ezért másképpen állnak hozzá a nemzetállamhoz. Ez azonban nem igaz.

Az egy országban élõ emberek azonos alapokon nyugvó közösséget alkotnak, amit nemzetnek hívunk. Egy a kultúrájuk, a nyelvük, a történelmük. Ezt akarja feladni Trudeau és a hozzá hasonló, „modernségre” törekvõ politikusok.

Kezdik azzal, hogy átírják a tanterveket olyan címszóval, hogy érzékenyíteni kell a gyerekeket.

A nagy elfogadásban kiveszik a döntést a szülõk kezébõl, hogy a jövõ társadalmát képezõ felnõttek az általuk hirdetett értékrendet fogadják el. A társadalom egy-két százalékának igényei és kívánalmai felülírják a többség irányultságát és érdekeit. Ezt hívják õk demokráciának.

Lehetsz ebben a társadalomban bármi, ami akarsz, kivéve egyet: nemzetben gondolkodó, kritikus ember. Az nem megengedett. Minél inkább szélsõséges az életviteled és az életfelfogásod, annál jobb. Isten? Nemzet? Család? Ugyan már! Kinek kellenek ezek, amikor lehetsz „haladó” és „modern”? Lehet ezekre a dolgokra legyinteni. Lehet azt mondani, hogy ez nem mérvadó, homokba dughatjuk a fejünket, és megtehetjük, hogy minderrõl nem veszünk tudomást. Noha õk nagyon is figyelnek a kritikus hangokra. Mást se tesznek, mint megbélyegzik és démonizálják azokat a nemzeteket és egyéneket, akik nem értenek egyet a progresszív iránnyal. Persze mindezt a tolerancia és szabadság jegyében teszik.

Olyan ez a folyamat, mint amikor a betörõ bekopogtat az áldozatához, elmeséli neki, hogy nehéz gyerekkora volt, ezért úgy érzi jól magát, ha elveszi mások értékeit. Erre pedig Tolerániában nem lehet más a válasz, mint az, hogy szélesre tárják az ajtót és segítenek a betörõnek ellopni mindent, amit csak akar, sõt még be is csomagolják és ki is viszik az autóhoz a zsákmányt.

Trudeau és vele együtt az EU jelenlegi vezetõi is ezt csinálják. Belülrõl igyekeznek minden erõtõl megfosztani a saját népüket, miközben kitárják a kapukat, és azt mondják, hogy mindenki azt tehet az országban, illetve az unióban, amit csak akar. Mindenki, kivéve a saját nemzetüket. Így jön el a „haladó” államok gyarmatosításának kora. Ez ellen pedig most kell felvenni a harcot. Csak rajtunk áll, hogy az utánunk következõ nemzedéknek megmarad-e az öntudata, vagy eltûnik örökre. Álljanak itt zárásképpen Babits Mihály sorai, amelyek sosem voltak aktuálisabbak: „Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa, / mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, / mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, / mely ha fája kidõlt, sokáig õ sem él.”

A szerzõ a Nemzeti Fórum alelnöke.

Magyar Hírlap

 

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
A gördeszkás pap Lakiteleken
2019. február 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Új arcok, régi harcok

Budapest, Polgárok Háza

2019. február 20. 18 óra

A Hit pajzsa díj átadása

Budapest, Jezsuita Rend Párbeszéd Háza
2019. február 23.

Kölcsey Kör: Az Európai Unió jelene és jövõje

Kecskemét, Kocsis Pál iskola
2019. január 17. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Lakitelek Népfõiskola

Szövetségesek

Szövetségesek

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép